Forrás: Fehér József
„Az első írásos, tudományos alapvetésű beszámoló a fürdőről 1831-ben íródott, a Tudományos Gyűjteményben. Mindszenty Dániel tollából. Érdekes ez számunkra azért is, mert lajstromba veszi a szerző az északkelet- magyarországi fürdőhelyeket is.
Csak felsoroljuk ezeket, hogy az erdőbényeit el tudjuk helyezni a területen lévők között:
A következő ismertetés 1848-ban íródott Török József: A Két magyar haza elsőrangú gyógyvizei és fürdőintézetei című munkájáról van szó. A szerző a fürdők rövid történetét írja meg, s emellett elvégzi a gyógyvizek felosztását is, s ebben a felosztásban kijelöli az erdőbényei gyógyvíz helyét, kategorizálja, ír a gyógyhatásairól is.
A két magyar haza gyógyvizének felosztása Török József szerint:
I. A két magyar haza elsőrangú langyos és hévizei
II. A két magyar haza elsőrangú hideg gyógyvizei
III. A két magyar haza elsőrangú savanyú (hideg) gyógyvizei
IV. A két magyar haza elsőrangú vasas (hideg) gyógyvizei
V. A két magyar haza elsőrangú égvényes (szikéleges) gyógyvizei
VI. A két magyar haza elsőrangú keserű gyógyvizei
VII. A két magyar haza elsőrangú timsós vasgáliczos gyógyvizei
Az utóbbi csoportba tartozik az erdőbényei is, melynek „fő hatásai: természetesen szongító, erősító, sajátságosan oldozó és a vassóknál fogva vérvegyet javító”. Három nevezetes találtatnak:
Az erdőbényei timsós vizek gyógyjavallatai Török József megfogalmazásában: „Az eddigelé tett tapasztalatok következtében ajánltatik az erdőbéényei timsós gyógyvíz a következő koralakok ellen:
A fürdő történetének rendszeres ismertetését és a századfordulón volt életének felvillantását Kun Zoltán 1900-ban megjelent könyvéből vesszük.
Az erdőbényei uradalom 1802-ben mint királyi donatio a Szirmay családra szállt. A Szirmayak három generáción át bírták ezt az uradalmat, majd 1887-ben Szirmay Ödön mostohafia, Ferenczy Elek vétel útján szerezte meg, ez utóbbitól 1890-ben báró Waldbott Frigyes vette meg. A fürdőt először Szirmay antal említette hírneves könyvében: Nototia topographica comitatus Zempléniensis. Budae, 1803. A forrásokról annyit mond, hogy: „itt timsós forrás fakad, mely, miután szembajokban segít, szemgyógyítónak neveztetik”.
Tehát már az múlt század elején ismerték az erdőbényei forrás gyógyítő hatását. Szirmay Ádám építette az első kis fürdőházakat. A fürdő tulajdonképpeni alapítója unokaöccse, Szirmay Ödön volt, aki az ötvenes években tetemes költséggel, mint 100.000 forinttal építette fel. A nyolcvanas évek kedvezőtlen körülményei (filoxéra) folytán újabb beruházás nem történt, a nagyobbrészt fából készült épületek rozoga állapotba kerültek. 1890-ben az uradalom és a fürdő is báró Waldbott tulajdonába került, aki hozzálátott a fürdő alapos renoválásához, újjáalakításához. A századfordulón élte fénykorát a fürdő és a fürdőélet. Később báró Waldbott polgári foglalkozásúaknak adja el dr. Asztalos és Társa (Asbej), s még mindig jól karbantartott kedvelt hely, pezsgő életet él. 1945 után államosítják, ekkor lepusztul, berendezését széthordják, falai düledeznek. Egy ideig háborús árvák lakóhelye. Az ötvenes években Debrecen város tulajdona. Ők valószínűleg a távolság és a anyagiak hiánya miatt mondanak le róla. A hatvanas évek elején megy át honvédségi tulajdonba, ettől kezdve zárt üdülőként használják. Az utóbbi években szépen felújították, kényelmesen és gazdagon berendezték.
A fürdő leírása:
Az erdőbényei gyógyvíz részint a 10 percnyi távot a fürdő fölött fakadó Remény forrásból származik, részint a hegy oldalába, hajdan aranykeresés végett vájt aknában gyülemlik össze, hol télen a víz, a talaj s a kőzetek oldható ásvány részeinek kilúgozásával nyeri vegyalkatát – írja Kun Zoltán idézett könyvében. Később ezekből a földalatti medencékből a vizet gőzgéppel felszivattyúzták, megmelegítették s a fürdőkbe vezették.
A fürdőház:
A régi faépület helyén 1898-ben épül kőből, egyemeletes, 55,5 méter hosszú és 14,5 méter széles épület. Homlokzatát 24, erdőbényei kőből faragott oszlop tartja. Földszintjén a fürdők és az iroda, emeletén lakószobák vannak. Gyógymód használatára 24 helyiség áll a vendégek rendelkezésére, ebből 20 kádfürdőnek, 4 hidegvizű gyógymódú zuhany, gőz- és „villamos fürdő”, réz- és fakádakkal felszerelve. Az ásványvíz gyógyerejének fokozására vastartalmú timföldből készített iszapfürdők, frazensbadi lábfürdők és lábsók, jódsós fürdők is állnak a fürdőzők rendelkezésére. Ivó gyógymódhoz bártfai, borszéki, levicovai, csizi, halli, ezigelkai, luhi, mohai, emsi, glechenbergi, seltersi, kartlbadi, marienbadium, budai stb. ásványvizek állandóan friss töltésben vannak. Úgyszintén állandóan alkalmazhatók a tej-, savó- és szőlőgyógymódok. Főállású fürdőorvos látja el tanáccsal a vendégeket, a házi gyógyszertár feltöltve, készenlétben áll. A vendégek elhelyezésére 6 különálló épületben 95 bútorozott szoba vehető igénybe, általában verandával, erkéllyel. Ezek: 1. A Fürdőlak, 2. Hedviglak, 3. Pestilak, 4. Úrialk, 5. Alföldi-lak, 6. Étterem, felső szintjén lakószobákkal. Két külön vendéglőben jutányos árú ételeket és italokat szolgálnak fel.
Mulatságok és szórakozás:
A fürdőidény alatt állandó zenekart szerződtettek, mely reggel délben és este a fürdőház előtti téren szórakoztatja a vendégeket. A vendéglő nagytermében bálokat, alkalmi mulatságokat rendeznek. Az olvasóteremben különféle politikai és szépirodalmi lapok olvashatók. Igénybe vehető a kölcsönkönyvtár és a játszószoba. A szabadban tekepályákat, céllövöldét stb. alakítottak ki.
A fürdő kápolnájában minden hétfőn miséztek. A vendégek – felekezetük szerint – a község római katolikus vagy református templomát, illetve zsinagógáját kereshetik fel.
Az egész uradalom magántelefon-hálózattal van felszerelve. A fürdő május közepétől szeptember végéig tart nyitva.
A rövid, vázlatos bemutatásból kiderül, milyen lehetett a fürdő és fürdőélet, melynek hangulata ma már nosztalgiákat ébreszt bennünk. A fenti a „nagy”, az „úri” fürdő, amely ma a honvédség tulajdonában van. Felvetődött, s egyre inkább foglalkoztatja a község lakosságát, de másokat is annak gondolata, hogy a fürdőt szélesebb, a polgári közönség számára is meg kellene nyitni. A honvédség álláspontja szerint ezzel kapcsolatban azonban egyelőre még egészen elzárkózó. Talán a jövőben remélhető ebben is egy célszerű és hasznos kompromisszum.
De nemcsak az „úri” fürdő létezett az idők során Erdőbényén és a falu határában, hanem több más is. A „parasztfürdő”, a köznépé az Aranyos-völgyben volt, a mostani országút mellett ma is láthatók a maradványai. Erről egyik útikönyvünk a következőket mondja: „Aranyos-fürdő. Abaújszántótól északkeleti irányban a Sima, Erdőbénye felé haladó műút elején, a festői szépségű Aranyos-völgyben. A Domonkos-tó és a Gecei-tető vonalában, a Bagoly-kút nevű forrás közelében találhatók a ma már romos, nagyhírű fürdő épületei. Az itt fakadó gyógyvizet tűzben forrósított hatalmas kövekkel melegítették fel. Ovális alakú fakádban töltötték, gyógynövényeket is raktak a keletkezett gőzbe, ezekkel fokozni kívánták a víz gyógyító hatását. A fürdő a háborús évek alatt pusztult el, gyógyvize felhasználatlanul folyik az Aranyos-patakba.”
Külön volt fürdője a zsidóknak is, akik az előírt vallási rituálé szerint használták a gyógyító vizet. S a fentieken kívül több más, a falu határában feltörő hideg és melegvízü forrást is ismertek és használtak a környéken lakó emberek. Úgy tudjuk, hogy e források nagy része ma is meglévő, de elhagyott, elhanyagolt, elfeledett állapotban van. Vizük – ahogyan az Aranyos fürdőnél írtuk – felhasználatlanul folyik szét a falu határában.
E tájnak – a szőlőn, ásványkincseken, a történelmi hagyományokon kívül – nagy kincse a gyógyító víz.„