Szepsi Laczkó Máté nyomában

A tokaji aszú „feltalálója” 1567-ben, más adatok szerint 1576-ban született az Abaúj-megyei – most Szlovákiához tartozó – Szepsi községben, ez előnevét is innen vette.

A sárospataki Református Kollégiumban végezte magasabb fokú iskoláit, azaz a gimnáziumot és a teológiát. Ezután 1606-ban Olaszliszkára ment tanítónak, majd a jövedelmezőbb kassai tanítói állást foglalta tel. Innen indult 1608-ban Wittenbergbe, hogy ismereteit gyarapítsa. Külföldi tanulmányaihoz Lorántffy Mihálytól, Patak földesurától kapott ösztöndíjat. Két évig tanult ott, majd hazatérése után Erdőbényén vállalt tanítói állást.

1612-ben ismét útra kelt, a németországi Hanau egyetemét látogatta. 1616-tól ismét itthon van, a régi egyházi jegyzőkönyvek erdőbényei prédikátorként említik nevét. Életútja ezután összefonódott a Lorántffy családdal. Lorántffy Mihály udvari papjának választotta, majd 16516 után, amikor I. Rákóczi György házasságot kötött Lorántffy Zsuzsannával, a kapcsolat állandósult a fejedelmi családdal.

Bár pap volt, elsősorban nem teológiai műveket írt, hanem történeti műveket. Szepsi Laczkó Máté Krónikájában 1521-től 1624-ig írta le azokat a jelentősebb eseményeket, amelyek a mohácsi vész után a három részre szakadt Magyarországon történtek.

A Krónikát 1619. október 12.-én kezdte írni Erdőbényén, magyar és latin nyelven. A szövegekben nemcsak a háborús, hadi eseményeket jegyezte fel, hanem a hétköznapok történéseit is az időjárásról, a piaci árakról, járványokról, a prédikátorok neveiről, a termés bőségéről vagy szűkösségéről, a Tokaj-hegyaljai települések életéről.

Nevét azonban nem mint történetíróét őrzi az emlékezet, hanem azért, mert Ő készítette a világon is az első aszúbort az 1620-as évek végén, mégpedig a sátoraljaújhelyi Oremus dűlő terméséből Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony számára húsvéti ünnepre, kedves ajándékul.

A lexikonok szinte kivétel nélkül mindenütt úgy írják, hogy valószínűleg 1633-ban halhatott meg.

Az egyik Erdőbényén kelt 1633. január 21.-én, címzése szerint „A zempléni traktus számos lelkészének” szól, s tárgya szerint Miskolczi Csulyak István értesíti prédikátortársait Szepsi Laczkó Máté bényei pap január 20.-án történt elhunytáról és intézkedik a temetéséről.

Részlet a levélből:

„Meghívólevél a nagytiszteletű és jeles Szepsi Laczkó Máté úrnak, Erdőbénye igen hűséges lelkipásztorának a temetésére, amely január 21-én íratott a keresztúri, tokaji, mádi, tállyai, tolcsvai, olaszi és pataki testvér pásztor uraknak, Tolnai úrnak, a két Bakai úrnak. Ő (Szepsi Máté) ugyanis, mikor január 20-ik napján részt vett a templomban a hajnali imádságon és a gyűlésből saját kezűleg írt hozzám egy levelet, ezt a levelet sem összehajtogatni, sem megcímezni nem tudta, mert gutaütés érte és körülbelül esti 7 óra tájban az Úrban kegyesen elszunnyadt. Üdvösséget és boldogabb életben való részesülést kérünk az Úrtól.

Nagytiszteletű uraim, a mennyei Családapa, akinek a kezében van élet és halál fölötti rendelkezés, várakozásunknál hamarabb elragadta tőlünk, a siralmak völgyében élők közösségéből a mennyi hazába a nagytiszteletű férfiút, Szepsi Máté urat, Krisztus szőlőskertjének az erdőbényeiknél leghűségesebb munkását, presbitériumunkban fáklyahordozóját, legkedvesebb testvéremet és szomszédomat, tegnap este 7 órakor. Közös megegyezéssel holt tetemét a következő vasárnap reggeli 8 órakor szándékozunk a földbe rejteni. Ezért mindnyájatokat felkérlek és intelek /tudniillik mint a fennhatóságom alá tartozókat/, másokkal pedig testvérileg közlöm, hogy akik életében egyedülálló szeretettel öveztétek, holta után is részesítsétek szeretetetekben, és valóban úgy fogjátok őt ebben részesíteni, ha a kitűzött napon Bényén megjelentek. Ti pedig nagytiszteletű Komjáti és Tolnai István urak, gyűlést rendezvény a rokonok számára történő istentisztelet céljából jelenjetek meg, másképpen nem cselekedvén.

A jeles Bakai úr a pataki gimnázium tudós uraiból 20 főt hozzon ide magával a temetés ünnepélyessé tételére.

Isten Veletek!

Kelteztem Bényén 1633. január 21-én.” 

Szepsi Laczkó Máté Krónikája valóban elsőrangú történeti forrásunk, különösen a hegyaljai eseményekre vonatkozóan az 1521-1624 közötti időszakból. E krónikát Mikó Imre adta ki nyomtatásban Kolozsvárott 1858-ban az Erdélyi Történelmi Adatok III. kötetében.

A Krónika irodalomtörténeti szempontból is fontos számunkra. Szepsi Laczkó Máté ugyanis több verset, vitézi és politikai éneket is beírt történeti művében, melyek csak itt maradtak fenn.

Végül a krónikaíró, az első aszúbor-készítő mint ember, mint magyar ember is fontos számunkra példamutató történetszemlélete miatt is. Történeti munkáját olvasva ugyanis személyén keresztül tapasztalhatjuk, hogy egy 16-17. századi hegyaljai mezővárosban létezett egy olyan országféltő magyar nemzettudat, amely ma nincs meg. Ő még természetszerűen hitt abban, hogy ő az egész magyar történelem része, sorsának részese és befolyásolója is lehet.

Az erdőbényei Emlékparkban található szobrát Lavotha Géza készítette.